Amióta a kommunikáció jelentős része az interneten zajlik, egyre feltűnőbb mennyiségben lehet nagyon durva helyesírási hibákat látni.

Nem feltételezem, hogy az elektronikus kommunikáció hatására jelentősen romlott volna az emberek helyesírása, valószínűbb, hogy olyanok is írásban kommunikálnak, akik eddig meg sem próbálták, könyvet sem olvasnak, csakis filmeket néznek és interneteznek naphosszat.

Helyesírási szempontból az emberek majdnem maguktól kategorizálódnak, akinek meg nem sikerül, azt kategorizálják a többiek.

A legkirívóbb (és a legkisebb létszámú) kategória a nyelvtannáci. Ő az, akit zavar, sőt idegesít a rengeteg hiba, és ezt szóvá is teszi. Ekkor válik - a megjegyzését követő 30 másodpercen belül - nyelvtannácivá. Holott szegényke csupán a borzasztóan zavaró, kirívó hibákat emlegeti fel, az apró hibácskákat, esetleg sajtóhibákat, elütéseket nem.

Egyes helyesírási hibák rendszeres előfordulásából időnként következtetni lehet akár az illető származására, előéletére is; ilyen például a j helyett i használata, ami román nyelvi behatást jelenthet egy erdélyi magyar helyesírásában.

Vannak olyan eltérések, amiket nem neveznék hibának, inkább csak divatnak vagy lustaságnak: pl. "Gizi wok.". Emberünk csupán lusta leírni a szót, rövidít, a sima v helyett írt w pedig azért kerül bele, mert SMS írásakor a nyomógombos telefonokon a w egy, a v pedig 3-6 gombnyomásra kerül elő. Azaz, pusztán lustaság az ilyen eltérések oka, bár személy szerint engem zavar. Zavar, mert ha velem kommunikál valaki írásban, akkor adja meg azt a tiszteletet, hogy normálisan leírja a gondolatát, nem nekem kell agyalni azon, hogy mit is akart írni.

A legnagyobb csoport a tanulatlanoké, akik rendszeresen keverik a j-t az ly-nal, a két l- az egy l-lel, kisbetűvel kezdenek mondatot, nem használnak írásjeleket, szóközöket, teljes mértékben rendezetlen az írásképük, de a gondolatmenetük is. Ami tulajdonképpen nem lenne baj, ha az oktató jellegű, jóindulatú figyelmeztetésre is nem nyelvtannácizás és anyázás lenne a válasz. Tulajdonképpen meg lehetne köszönni a javítást, meg lehetne utólag tanulni azt, ami annak idején kimaradt az iskolában, és mindezt ingyen.

Gyerekkoromban anyám megszerettette velem az olvasást, este suttyomban a paplan alatt is olvastam. A helyesírást nem kell külön, halálra izzadva évekig magolni, jön az magától, ha eleget olvas az ember (fia). mellékesen ragad egy kis kultúra az emberre, alapműveltség, ilyesmi. A latin és egyéb nyelvek tanulásáról (a trágáron kívül, amiből a fél ország felsőfokú nyelvvizsgát tehetne) már nem is beszélek.

SzaGértői vélemény

A gyerekek nem születnek butának (egy két klinikai esettől eltekintve, de most nem róluk van szó, őket szeretni és gondozni kell életük végéig), hanem a családjuk példáját követve és szüleik nevelésének eredményeképpen lesz vagy nem lesz igényük a tudásra, az olvasásra, a zenére és egyéb művészetekre, szüleik és tágabb környezetük nyomán fejlődnek és ismernek meg olyan dolgokat, amelyek kevésbé szerencsés társaik szemében értelmetlen baromságnak tűnnek, hiszen sem meginni sem elszívni nem lehet.