Nem konkrétan a szülői értekezletről fogok írni, mert azt Varga Ferenc József nálam sokkal jobban tudta érzékeltetni, de a szülői értekezlet hozta ki belőlem az írás kényszerét.

Inkább arról szeretnék megemlékezni, hogy a pedagógusok önérzete (hogy finoman fogalmazzak) nem engedi meg az időpontok egyeztetését. Tudom, most jönnek a kifogások, hogy egy szülői értekezlet résztvevői között igen nehéz időpontot szervezni, úgysem lehet olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér.

 Ja. De törekedni lehetne rá. Úgysem megy el mindenki, és a szervezési technológiák megvannak a probléma optimalizálására. De ha csak megkérdezik az embert, hogy alkalmas-e az időpont, már jobb érzés, még ha le is szarják, mit válaszoltam.

Eleinte azt hittem, hogy extrém esetek áldozata lettem, de az esetek száma önmagában meggyőzött arról, hogy itt gyakorlatilag hatalmi arroganciáról van szó: "anyuka/apuka 5-re jöjjön, mert én azt mondtam, pont".

Egyszer, óvodai nagycsoportban a pszichológiai vizsgálattal kapcsolatban közölték, hogy hétfő, 08:30. Azt, hogy ráér-e az ember vagy nem, az senkit nem érdekelt. A hab a tortán az volt, hogy tíz szülőt rendeltek be tíz gyerekkel, a vizsgálat kb. fél óra volt, így az utolsó gyerek öt óra várakozás után került sorra. Ahhoz, hogy fél óránként, különböző időpontokat adjanak mindenkinek, nem egyetemi végzettség kell, hanem intelligencia, tolerancia és józan gondolkodás. 

Ugyanez volt a helyzet egy vidéki egyházi iskolában, ahol a szülői értekezlet idejét úgy határozták meg, hogy amikor az évnyitónak és az ünnepi (kb. 2 órás) misének vége, azt követően szülői értekezlet. És ha nincs egy egész napom az ügyre? Itt kumulálódik a pedagógusok hatalmi arroganciája a papok hatalmi arroganciájával, és az "úgy lesz, ahogy mondom, nem érdekel a véleményed" típusú eredményt adja ki.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a többgyerekes családokban a testvérek szülői értekezlete még azonos iskolában is (sőt leginkább ott) gyakorlatilag mindig egyszerre, különböző termekben van. Támogassuk csak a többgyerekes szülőket, így feleannyi hülyeséget kell végighallgatniuk, egy gyerekre számolva...

És még azt sem mondhatom, hogy kéremszépen, én vagyok a fizető ügyfél, mert nem érdekli őket. A fizetést akkor is megkapják, ha a gyerek nem jár suliba, legfeljebb elviszi a gyámhivatal, mert kötelező lenne.

De így hogy tanítanak emberséget, toleranciát és egymásra figyelést, ha ők is megbuktak ezekből a tárgyakból?