Vagy a logikával.

Párszor előfordult velem, amiről azt hittem, hogy különleges eset, de már sok más embertől is hallottam az alábbi történetet:

(Trollok kedvéért: az összeg csak példa kéretik abba nem belekötni. Mint ahogy ha véletlenül bennemarad egy helyesírási hiba, ha szóltok, megköszönöm és javítom, nem abba kell belekötni.)

A sztori a következő:

Vásárolok valamit valahol, mondjuk 1800 forintért. Adok egy ezrest, meg egy ezer forintos utalványt. Csaj rám néz propán bután, és így szól:
- Utalványból nem tudok visszaadni.

Ha ekkor visszaveszem az egészet, és odaadom neki először az utalványt, és utána a készpénzt, akkor vagy gondolkodik egy kicsit vagy nem (kinek mihez van tehetsége), és visszaadja a kétszáz forintot.

Matematikusoknak mondhatnám, hogy az összeadás kommutatív. Nem matematikusoknak lefordítom: összeadás során az összetevők sorrendjének megváltoztatása nem változtatja meg az eredményt.

De a szőkecica a pénztárban ezt valamiért nem fogja. Az ő kis agyában először jól zsebre tette az ezrest, és az utalványból akar(na) visszaadni. De nem szabad. Pedig a teljes összegből jár vissza, abban pedig volt rendes pénz is, nem csak játékpénz.

Meg sem próbálom neki elmagyarázni a dolgot, fölösleges.

Biztos ő az, aki Facebookon az írja ki, hogy az élet iskolájában tanult, majd megoszt két chemtrail és egy homeopátia cikket.

Csakhogy az iskola - bármennyire is dicsekszenek sokan, hogy megvannak nélküle is - elsősorban gondolkodásmódot tanít. Vagyis kellene, hogy tanítson. Logikát. Hogy az embernek ne csak a tökeinek meg a hasának a redőivel kelljen foglalkozni, hanem az agya is edzett legyen.

Igaz, azt nem tudja kiposztolni, mert előtte le kéne fűrészelni a csontot a feje tetejéről.

Bár lehet, hogy jobb lenne. :)