Visszanézés
Ma hallottam valamelyik rádióban, hogy idén lesz a 65. évfordulója a londoni 6:3-as meccsnek.
(Kép forrása: http://csikiakklubbjamindenkiakicsiki.network.hu/kepek/sport_tortenelem/london_63_24)
Elgondolkodtam egy picit. Oké, megvertük az angolokat. Fociban.
Visszanézünk évtizedeket, évszázadokat. Focimeccsre, Trianonra, miegyébre. És siratjuk. Pedig ezeken a dolgokon már nem lehet változtatni.
Van, aki a múltat siratja reggel, délben, este.
Mások a múltnak csak egy részét veszik észre, igényük, világnézetük szerint. A múlt más részeit, amelyek nem férnek bele a jelenlegi igényeikbe, elegánsan elfelejtik.
De kezeljük helyén a dolgokat. A 6:3 bármilyen fényes győzelem volt is, csupán egy focimeccs. Trianon bármilyen nagy nemzeti tragédia volt, is megváltoztathatatlan. Meghalt rokonok, elveszített házak, elhagyott szeretők. Ez mind a múlt része. Nem visszasírni kell, hanem tanulni belőle. És előre figyelni, észrevenni a lehetőségeket, és a múltból tanulva elkerülni a régi hibákat, egyszerűbben, könnyebben szebbé tenni a jövőt. Igen, emlékezzünk meg a történelmi eseményekről, de kezeljük helyén a dolgokat. Nem sírni kell, "csupán" megadni a tiszteletet azoknak, akik ezt megérdemlik. És menni tovább, előre.
Mert aki egyfolytában hátrafelé néz, az orra fog esni valamiben, ami előtte van.