Nézem a Facebook-posztokat.

Egy nagyon kedves ismerős pár az imént jelentkezett be a Maldív-szgetekről. Mentek nyaralni.

Öcsém Ausztráliából posztolt, másik öcsém ki tudja honnan, húgom meg járja a világot a férjével és a gyerekeivel.

Tényleg örülök neki, hogy jól vannak. Aki nem hisz, annak üzenem, hogy az igazság nem attól válik igazsággá, hogy te elhiszed, az igazság az önmagában igazság. Az ismerős pár csaj tagja szobalány egy szállodában, a srác burkoló, valami fizikai munkát végez. 

Svájcban. Egy szállodában.

Öcsémék Londonban élnek már vagy tíz éve, húgocskám a férjével egy nemzetközi cégnél, félévente-évente másik országban.

Elgondolkodtam.

Vajon egy budapesti szálloda szobalánya mikor fog egy trópusi helyről posztolni félévente?

Vagy egy tanító? Egy buszsofőr? Egy orvos vagy ápoló?

Valami el van cseszve, de nagyon. Aki alkalmazott, az eleve annyit keres (legalábbis a többség), hogy megélni kevés, éhen halni sok. Akinek vállalkozása van, annak a bevétele nagyobbik része csak köszönni, jön, és surran is tovább a NAV-hoz, hogy elveszítse közpénz jellegét.

Máshol, a világ jobbik felén a tanítók, a buszsofőrök, az orvosok és ápolók is meg tudnak élni, van normális autójuk, amelyik nem öregebb, mint ők maguk, és időnként el tudnak menni nyaralni.

Ha itt kiállna mindenki a Parlament elé, aki az utóbbi két évben nem nyaralt két hetet egyben (és nem a járda-szigeteken), akkor nem férnének be a térre. Az autóról ne is beszéljünk. És örüljön, aki be van jelentve, mert a most dolgozó embereknek nyugdíja sem lesz, kénytelen lesz havi 20-30 ezerből tengődni nyugdíjas korára. (egyesek szerint 47 ezerből már simán meg lehet élni...)

És akinek megvan a margarinra meg párizsira való, nem biztos, hogy ki mer menni kifütyülni azokat, akiknél az ő pénze van megmentve, mert ha ezért elküldik, a párizsi és a margarin se lesz meg. Ruha se, iskola se, fűtés, víz, villany se.

Tényleg kéne csinálni valamit.