Ha a butaság kitartással párosul
És itt nem "arra" a kitartásra gondolok, bár arra is gondolhatnék.
Régebbi írásaim - amelyek konkrét személyek konkrét cselekedeteiről szólnak, de név nélkül - időről időre felbukkannak a neten. Én magam is használom őket, amikor egy-egy jelenséget szeretnék megvilágítani. Egyszer már megírtam, minek küzdjek vele megint, a jelenség nem változik, az írásaimban nem szerepelnek nevek, így legfeljebb egyre többen érzik majd úgy, hogy róluk szól.
Ma ismét felbukkant valaki a régmúltból az egyik írásom megjelenítését követően, kommentelőként, ahol elkezdett ekézni. Nem tudja a mai napig feldolgozni, hogy mintegy másfél évvel ezelőtt róla szólt pár írás - szeretek az emberi butaságról írni - ő meg elkövette azt a hibát, hogy magára vette, sőt kiállt a falu közepére, és elkezdett kiabálni, hogy ez róla szól. A falu pedig a Facebook nevű másfél milliárdos lélekszámú falu volt. Szerencséjére alig tízmillió ember érti, amit mondott.
Nem tudja, hogy sokkal nyugisabbá tettem az életemet azzal, hogy lepattintottam a hülyéket.