A napokban jelent meg a PISA teszt eredménye, jött is a védekezés, hogy nemúgyvanaz, ezt nem tanulták a gyerekek, satöbbi.

Pár hónappal ezelőtt meg megjelent a sikertörténet, hogy több, mint egymillió e-személyit adtak ki, hurrá, nagyonjó, irány az elektronikus ügyintézés. Írtam is róla, ITT.

Akkor hozzuk csak össze az eredményeket.

Már az idősebb korosztálynál sem túlságosan elfogadható, hogy a pénz az számukra, amit be lehet dugni a párnahuzatba, az elektronikus pénz nem pénz, mert nem kézzelfogható. Az elektronikus aláírás sem kézzelfogható, az is egy misztikus valami.

A fiataloknál azért már elvárható lenne, hogy értsék és ismerjék az elektronikus pénzt, az elektronikus aláírást meg az egyéb, elektronikán és titkosításon alapuló dolgokat.

Csakhogy ehhez először is minimális matematikai ismeretek szükségesek. Meg az értő olvasás varázslatos tudománya.

De amíg emberek százai állnak tanácstalanul a postán a hívószám kiadását végző automatánál, homlokot ráncolva próbálják értelmezni a kétmondatos leírást, hogy levél feladása 20 darabig vagy értesített küldemények átvétele, amiből már azt sem értik, hogy értesített, ráadásul a postán a legtöbb ember sima levelet ad fel, lottót vesz, és csekket fizet be, holott ezek bármelyike gyorsabban és egyszerűbben megoldható online módon (email, SMS lottó, netbank, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem).

Lassanként eljutunk oda, hogy a peres ügyeket is elektronikusan kell intézni, amivel csak azt fogjuk elérni, hogy az emberek beballagnak egy ügyvédhez, még akkor is, amikor ő maga meg tudná oldani a dolgot, az e-személyijével és egy alap internetkapcsolathoz csatlakoztatott számítógéppel (amivel nyilván a Facebook-ot tudja kergetni, de másra képtelen használni)

Elvárjuk azoktól az emberektől, hogy elektronikus úton oldják meg a problémáikat, akik egy egyszerű HÚZNI/TOLNI felirat értelmezésére is alkalmatlanok, és sorra csattannak fel az üzletek bejáratára.

Persze a cél az jó, az elektronikus ügyintézés olcsóbb, mert nem kell a Gizike, aki végighallgata az ember problémáját, és kitölti helyette a (papír alapú) nyomtatványt, ezzel jelentős bérköltség takarítható meg, így az ügyintézés költsége is csökken.

Azt persze nem értem, hogy az elektronikus és olcsóbb ügyintézés nálunk miért drágább, elég csak az SMS parkolás és az internetes jegyvásárlás 100-150 forintos "kényelmi díjára" gondolni. A szolgáltatónak összességében olcsóbb, mint üzletet és embert fizetni, mégis plusz pénzt kér érte. Tipikus magyar mentalitás.

De amíg sokan büszkén hirdetik, hogy milyen hülyék, sose használták semmire a másodfokú egyenlet megoldóképletét, de az egyszerű szorzás-összeadás kombót sem, addig ne várjuk, hogy problémamegoldásból jók lesznek. Ott kellett volna megtanulni azt a módszert, hogy van egy problémám, és kidolgozok a megoldásra egy módszert. Mert az oktatás - bármilyen szar is - lényegében a problémák megoldását tanítja. Én sem tudok mindent, de tudok keresni a neten vagy bárhol, ahol szükséges.

Lassan kezd hasonlítani a helyzet az ókorira, amikor az írástudók kint ültek a piactéren, és kisebb összegért megírták a levelet, amit a user diktált. 

Lehet, hogy nyitni fogok egy irodát, ahol két-három kislány elektronikus ügyintézést vállal, az idősek és a tudatlan fiatalok helyett elküld egy-egy üzenetet, elektronikusan aláír néhány iratot, megfogalmaz beadványokat, lottót vesz, süt-főz-gombot varr. És értelmezi a nekik küldött leveleket. Mielőtt még mások átveszik ezt a funkciót, és megmondják a véleményemet is. Szószékről vagy tévéből.

Csak az a bajom, hogy majd őket tekintik szolgáknak, és a funkcionálisan írástudatlan majmok lesznek az urak ebben a lassan, de biztosan a fejére álló világban.