Álltam a mozgólépcsőn és számolgattam.

A Deák téren két mozgólépcső megy felfelé. Saccra mindkettőn állt kb. ötven ember egyszerre, az összesen száz. A másik sávon, ez idő alatt felment gyalog három ember.

Tehát három ember nyert fejenként fél percet, míg a lépcső alján a csúcsforgalomban tülekedők fejenként veszítettek egy-egy percet, mivel a mozgólépcsőnek csak a jobb oldalán szabad állni. 

Ha mindkét oldalán lehetne állni, akkor 2*100 ember lenne rajta, pont fele annyi idő alatt mentek volna fel a népek.

Így a becslés alapján egy metró esetén a kb. 300 embertől elvett az 300 percet, hogy kb. 6 ember fel tudjon sétálni. azaz, hat ember fejenként fél perc, azaz összesen három perc időnyereségének az ára másik ...

Ülök a buszon, reggel.

Tele álmos, rosszkedvű, a telefonjukba bújó emberekkel.

Érkezik egy nyugdíjas néni, könnyebb átugrani, mint, mint megkerülni, lezuhan mellém. Előtte, mint a tekegolyó borította az embereket, mert kiszúrta az üres ülőhelyet.

Lezuhanása után öt másodperccel hozzám szól. Talán nem látja, hogy fel vagyok tapadva az ablakra, mert kevés a hely, talán nem érdekli.

Rövid, és lényegretörő.

- Nem tud beljebb menni?

Hát erre mit lehet mondani.

- Ha kiugrom az ablakon, akkor esetleg, de az már nem beljebb van, hanem kijjebb.

Ezen duzzog egy kicsit, aztán csönd lesz. 

Lefelé görbülő szájára már ránőtt a világ utálata.

Minden embernek előbb-utóbb úgy fog állni az arca, ahogy a leggyakrabban ...

Ballagok a dugóban szép lassan.

Jobbra, a mackósajt mögött ácsorog pár autó, egyet beengedek.

Megköszöni ügyesen, de mögötte furakszik be egy kék bontószökevény kisautó. Mivel (errefelé is) az a szokás, hogy (majdnem) mindenki beenged egyet, így senki nem jár túl rosszul, és mert nem szeretem a tolakodókat, rádudálok. Erre a csávó kipattan az autóból, képzeletemben már egy orosz fedélzeti kamera felvételének hőse vagyok, amint megy a boksz az út közepén.

De inkább nem, index, kövér gáz, otthagyom.

Az ember vagy tíz kilométeren keresztül jön utánam, persze jól lemaradva, mert -magából kiindulva - attól retteg, hogy nyomok egy büntetősatut. Majd amikor már Budapesten letérek, a dudára omolva halad el mellettem.

...

Eljött az idő. 

Lejárt az e-személyin az elektronikus aláírás két éves érvényességi ideje.

Jött az email is, figyelmeztetett. Nosza rajta, hosszabbítsuk meg.

Tehát a felállás a következő. Van egy ügyfélkapu-azonosítóm, amit úgy kaptam meg, hogy személyesen azonosítottak a kormányhivatalban, személyi igazolvánnyal. Van továbbá egy (még pár napig érvényes, de érvényes) e-személyihez tartozó elektronikus aláírásom, amellyel ha elektronikusan aláírok valamilyen iratot, az annyira hiteles, hogy ennél hitelesebb már nem is lehet.

Gondoltam tehát naivan, hogy besurranok az ügyfélkapun, rákattanok valamilyen linkre, amit úgy hívnak, hogy elektronikus aláírás meghosszabbítása, esetleg aláírom a dokumentumot az érvényes ...

Ma is olvastam egy, a postáról szóló cikket, amin kissé felakadtam.

Vagy le.

A csomagfeladási limit után itt az újabb év végi intézkedés a Magyar Postától: nem kézbesíti a lakásokhoz a levélküldeményeket a társaság, legalábbis az ország egyes részein biztosan nem - derült ki az RTL Klub csütörtök esti híradójából. 

Helyettük csak az előre megírt értesítőket dobja be a postás, és a postahelyen adják ki a levelet.

A Posta azonban közölte, ebben nincs semmi új, egy áprilisban hozott kormányrendelet alapján járnak el, és csak azt nem viszik ki, ami nem fér be a postaláda nyílásán.

Forrás: index.hu

Na akkor gondolkozzunk ezen picit.

Mi nem fér be a postaláda nyílásán? Van nyilvántartásuk a ...

Jön a karácsony, telnek a boltok vevőkkel.

Sok ember hitelt vesz fel.

Számítógépre, mobiltelefonra, mosógépre, erre-arra.

Emlékszem, gyerekkoromban nálunk is családi szokás volt egymásra licitálni, hogy ki vesz a másiknak drágább és nagyobb ajándékot. Persze az ilyen vásárlás vagy hitelből megy, vagy a tartalékokból, ami az átlagembernek nem nagyon van.

Marad tehát a hitel.

És az emberek a kölcsönpénzzel tódulnak vásárolni.

Mintha a szeretet mértékegysége a forint lenne. Pedig a szeretet ingyenes. Időnként beszélünk a másikkal, felhívjuk vagy meglátogatjuk, esetleg ha külföldön dolgozik, mint manapság egyre többen, akkor Skype, Facebook Messenger, satöbbi. Nem attól szeretjük a másikat, hogy egy évben egyszer a ...

Leesett az első hó, és itt a ködös időszak.

Nyilván ezt mindenki észrevette, de nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy olyanok is észrevették, akik rettegnek vezetés közben, és/vagy nyárigumival nyomják, még mindig. De most harminccal.  Országúton.

És gyűlik mögötte a sor.

Megy a paraszt harminc-harmincöttel, ködlámpa felkapcsolva, az út sónedves. Ha valaki nem retteg vezetés közben, az kilencven helyett megy mondjuk nyolcvannal. És nem tartja fel a sort.

Jelen esetben simán lehetett normális sebességgel közlekedni, nem csúszott semmennyire az út. Ezt meg lehet állapítani vezetés közben is, akinek rutinja van, az az első fékezésnél vagy gyorsításnál érzi, és nem játszik safety car-t a többiek bőrére.

Aki meg retteg ...

Ma megálltam az autópályán egy benzinkútnál, kávézni.

Egy ember volt előttem, éppen ment a pantomim az eladócsajjal, mert a csaj semmilyen nyelven nem beszélt, csak magyarul és trágárul. Szegény kaminonos elmutogatta, mit szeretne, bökdöste az üveget a hot dog túloldalán, majd a csaj mutogatta a mustárt meg a ketchupot, szépen elhadonásztak, míg végül a kamionos megkapta, amit akart.

Úgy gondolom, hogy egy olyan helyen, ahol leginkább külföldiek állnak meg, alap lenne, hogy a személyzet legalább angolul beszéljen alapszinten, az ételek nevei meg a számok, valamint a köszönöm bőven elég, egy értelmes ember ezt egy-két nap alatt meg tudja tanulni, ha akarja.

De nem ez volt a legfelháborítóbb a dologban, hanem az, hogy a kislány ...

Kisvárosunkban a vasárnapi piac össznépi rendezvény, összegyűlik mindenki, így jól lehet elemezni az embertípusokat.

Most nem az eladókról lesz szó, belőlük csak egyfajta van, aki nem akar számlát adni semmiről.

Gyűlnek a vevők, a parkoló nagy, a végéről legalább öt perc séra a bejárat, jajistenem. Így mindjárt feltűnik a 

Lábnélküli autós

Mindenáron a bejárat öt méteres körzetében akar parkolni, ezért inkább fél órát cirkál az öt-hat bejárat körül, de nem sétálna öt centivel többet, semmi áron. Ha valaki ki szeretne tolatni, jól rááll, nehogy más elfoglalja a helyét. Igaz, ettől a távozni kívánó autós se tud kitolatni, ezért egy negyedórás pantomimelőadás veszi kezdetét, ahol mindketten ...

Szomorú dolgok történtek a héten Magyarországon.

Konkrétan Őcsényben.

Egy panzióba mentek volna üdülni Magyarországon  legálisan tartózkodó, befogadott menekültek.

Nem illegális bevándorlók, hanem legálisan itt tartózkodó emberek.

Hatalmas balhé erekedett belőle, tudatlan és/vagy rosszindulatú emberek keverték a szart, a panzió tulajdonosának valahogy ki is szúródott az autóján a gumi.

Van ezzel több probléma is.

Először is, eddig úgy tudtam, hogy a Magyarországon legálisan tartózkodó emberek, mint például én (vagy bárki más), oda mennek, ahova akarnak.

Másodszor, egy panziótulajdonos annak adja ki a szobáit, és annyiért, amennyiért akarja.

Sőt, ez nem csak nálunk van így. Ha pl. legálisan tartózkodok ...