Ballagok a dugóban szép lassan.

Jobbra, a mackósajt mögött ácsorog pár autó, egyet beengedek.

Megköszöni ügyesen, de mögötte furakszik be egy kék bontószökevény kisautó. Mivel (errefelé is) az a szokás, hogy (majdnem) mindenki beenged egyet, így senki nem jár túl rosszul, és mert nem szeretem a tolakodókat, rádudálok. Erre a csávó kipattan az autóból, képzeletemben már egy orosz fedélzeti kamera felvételének hőse vagyok, amint megy a boksz az út közepén.

De inkább nem, index, kövér gáz, otthagyom.

Az ember vagy tíz kilométeren keresztül jön utánam, persze jól lemaradva, mert -magából kiindulva - attól retteg, hogy nyomok egy büntetősatut. Majd amikor már Budapesten letérek, a dudára omolva halad el mellettem.

Pedig kedvem lett volna megkérdezni tőle pár dolgot.

Először is azt, hogy jólesik-e parasztnak lenni. Hogy miért nem bírt ki három másodpercet, amíg a következő beengedi. Talán még azt is, hogy ha ennyire siet, miért nem indult el öt perccel korábban? És ha tényleg siet, miért jött mögöttem végig, lett volna hely előzni. Ha pedig mégsem siet, a francnak kellett tolakodni.

Nem nyert semmit, csak szarul indult a napja, mert felkúrta magát az egészen. Ezt fogja mesélni fűnek-fának. Én leszek a köcsög. Mert ő nem adta meg az elsőbbséget nekem. Meg még ordítozott is, kiugrált az út közepén, feltartotta a forgalmat, sőt még egy pofozkodás is tervbe volt véve, ahogy láttam.

A mindenki beenged egy valakit taktika meg jó taktika, mert a sort se lassítja annyira, meg senki sem szeret egy fél mellékutcát maga elé engedni.

De az ilyen emberek arra nevelik a többit, hogy gyorsítson, ha a mellékutcában valaki vár, mert tuti lesz a sorban egy paraszt, aki többletjogokat akar magának a többiekhez képest, és ezt úgy a legegyszerűbb megelőzni, ha igazságosan nem enged be senkit. Abból nem lesz baj.

Éppen elég a lehajtott fejjel a zebrára rontó kapucnis gyalogosokkal, a zebrán bringával átsuhanó kölykökkel szemben megőrizni az autó elejének szűz állapotát, pont az ilyen közlekedési kamikaze hiányzik.Ők azok, amik az elfogyó sávban előresurrannak, majd pofátlanul tolják be a rom orrát, akik öt centire az ember (autójának) a seggére tapadva jönnek, beparkolnak két-három helyre, mozgássérült-parkolóba, várakozni tilosba, bárhova, ahova nem kéne. És megmagyarázzák, hogy ők a janik, ők szarták a spanyolviaszt. Ha pedig valaki szólni mert, kiugrálnak pofozkodni.

Amíg bele nem köt egy nála kétszer nagyobb, ráérő harcművészbe, utána lesz ideje a kórházban elmélkedni az élet igazságtalanságáról.