Úgy alakult a munkám, hogy egymás után kétszer is Szegeden kellett szállást keresnem, így egy kicsi, de érdekes összehasonlítást tudtam tenni a szegedi szállásokról.

Mivel elég rövid idő telt el az infó (hogy jönni kell) meg az időpontok között, elég kevés és elég drága ajánlatokat lehetett csak találni, sőt, olyan hely, ahova mindkét alkalomra lehetett volna foglalni, nem is volt. Így teljesen véletlenül adódott lehetőségem egy kis összehasonlításra. Mivel mindkét hely nagyjából egyforma áron volt (kevéssel 20 ezer forint fölött) és mindkettő elég új építésű, még az sem mondható el, hogy különböző kategóriájú helyeket hasonlítok össze.

Amiért ezt a kis bejegyzést írom, az a két hely közötti jelentős különbség.

Az első helyen, amelynek szép, latin neve van, este mosolygós emberek fogadtak, fizettem, hogy ne kelljen reggel tökölni vele, majd húzás a szobába. Ez volt a kellemes meglepetés. Kifejezetten nagy az egyik részben ágy, a másik részben dohányzóasztal, fotellal, TV, minikonyha, és bekészítve két üveg víz, felirattal, hogy ez ingyen van. A minikonyhában vízforraló, hűtő, kávé, tea, ezmegaz.

A másik hely első látásra ugyanaz, kellemes, szép benyomást keltett. De amikor beléptem, a recepción mintha a nevükben hirdetett tudomány morcos képviselői álltak, ahol én vagyok a zavaró tényező. Ez a hozzáállás a váltással sem lett más, lehet, hogy kötelező jelleggel egyenleteket oldanak meg fejben, munka közben.

Bejelentkezés, fizetés, irány a szoba.

Hát... Beléptem, nem tudtam letenni a táskámat, mert akkor ahely volt, hogy vagy én állok oda, vagy a táskámat teszem le. Egy egérlyuk. Belépéskor az ágy oldalába érkezem. Szorosan a végén egy szekrény meg egy, a leírásban íróasztalnak definiált valami, amit beborított az egy dosszié meg a szintén a leírásban reklámozott telefondokkoló. Ami jó ötlet ugyan (mármint a dokkoló), csak éppen az én telefonomhoz nem volt megfelelő csatlakozó (USB-C), biztosan nekem van túl új telefonom. TV itt is volt, meg víz is, az előző hellyel ellentétben az volt ráírva, hogy 690 forint.

A vizesblokk se semmi, ha az ember leül a deszkára, arra csak ferdén lehet elférni, mert ott a fal, az ember térde meg belóg a mosdó alá. Úgy éreztem magam, mint egy 3D Tetris utolsó darabja. A zuhanyfülke kinyitásakor ki kell nyitni a fürdőajtót, hogy a kettő között be lehessen surranni a zuhanyozóba. Nem vagyok egy sovány darab, de ez azért meglepő volt. Törölközéshez ki kell nyitni a zuhanyfülkét, mert a könyököm már nem fér el, vigyázzállásban meg igen nehéz törölközni.

Mindez 20 rugó fölött egy éjszakára. a hosszúkávé meg 800. Azaz 790, de a recepciós alapból kerekít, meg se próbálja visszaadni az aprót, hogy én döntsem el, megérdemli-e.

Értem én, hogy spórolni kell a hellyel, de ez azért már durva. Arra enlékeztet, amikor a gimiben egy Kalóz vitorláson aludtunk, ahol a deck alatt annyi volt a hely, hogy megfordulni nem lehetett, ahhoz, hogy hasonalvásból hátonalvásba menjen át az ember, ki kellett mászni, és fordítva bemászni.

Nagyon durva.

Neveket nem írok, mert most is a szegedi bíróságon volt dolgom, de nem szeretnék alperesként visszamenni, aki ismeri a helyeket, sejtheti, hogy melyik hely melyik.

Mindenesetre most már tudom, hova nem megyek legközelebb.