Az utóbbi napokban felmerült bennem a mai bonyolult világunkban való eligazodás képességéről pár dolog, amiről megpróbálom elmondani úgy a véleményem, hogy lehetőleg senki ne sértődjön meg. Aránylag egyszerű a dolog, ugyanis ha funkcionális analfabétákról írok, ők feltehetően nem olvassák a hat sornál hosszabb írásokat, ez meg lesz annyi. ;)

Először nézzünk pár idézetet:

"Ugyan már csak egy-két százalék a fejlett társadalmakban azok aránya, akik nem tudnak írni, olvasni és számolni, egyre több funkcionális analfabétáról számolnak be a szakemberek. Az UNESCO 1956-ban megfogalmazott definíciója szerint "funkcionálisan analfabéta az a személy, aki képtelen gyakorolni azokat a tevékenységeket, amelyekben az írásbeliségnek fontos szerepe van az adott csoportban és közösségben, valamint képtelen arra is, hogy az olvasás, írás, számolás segítségével előmozdítsa a saját, illetve közössége fejlődését." Számos ilyen feladattal állítja azonban szembe a mai kor a társadalom tagjait: az átutalások, az adóbevallás, egy önéletrajz elkészítése elképzelhetetlen az említett ismeretek nélkül."

(Forrás: http://www.hrportal.hu/c/terjed-a-funkcionalis-analfabetizmus-magyarorszagon-is-20080916.html)

Nem tudják beosztani a kosztpénzt, belebonyolódnak a hivatalos levelekbe, de ha a szomszéd írásban kéri meg őket, hogy etessék a macskát, akkor sem értik, mit kell tenniük. Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta: alig tud olvasni, nehezen ért meg egy összefüggő szöveget, és gondot okoz neki az összeadás. A problémáikat megpróbálják rejtegetni, de hiába is kérnének segítséget, nincs kihez forduljanak.

(Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20120515-felnottek-akiket-az-otodikesek-is-lepipalnak-olvasasban-funkcionalis-analfabetak-illiteracio.html)

 "Az embernek ahhoz, hogy részese legyen polgári jogi viszonyoknak, azokban aktívan közreműködjön, bizonyos fokú szellemi érettségre, szellemi épségre, megfontolási és döntési készségre van szüksége, azaz ésszerű akarat-elhatározás szükséges. Ezt az ember ügyeinek viteléhez való belátási képességet nevezzük cselekvőképességnek. A cselekvőképesség az ember biológiai és jogi adottsága.

Biológiai adottság:

• szellemi érettség, azaz bizonyos életkor elérése, mindennapi életvitelben való jártasság,
• szellemi épség, azaz hogy nem szenved veleszületett szellemi fogyatkozásban, vagy később bekövetkezett pszichés betegségben,
• ésszerű akarat-elhatározásra való képesség, azaz alternatívák mérlegelése, választása, következmények számbavétele és mindezeken alapuló felelős magatartás.

Jogi adottság:

• jognyilatkozati képesség, mely szerint az ember képes arra, hogy saját akarat-elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, tehát szerződést köthet, jognyilatkozatot tehet."

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cselekv%C5%91k%C3%A9pess%C3%A9g)

Szagértői vélemény:

Látható, hogy az újságcikkek kissé árnyaltabban fogalmaznak, mint a jogi anyagok, és ez több szempontból érthető is. A lényeg az, hogy tekintsük az embert alapból cselekvőképesnek, amíg be nem bizonyosodik róla, hogy nem az. Teljesen normális dolog, hogy tekintsünk mindenkit normálisnak és ártatlannak, amíg be nem bizonyítjuk az ellenkezőjét, bár ez az erősen liberális beállítottság vonzza a homofóbokat mostanában... :)

Csakhogy a lényeg most is a részletekben rejlik.

Egyrészt a cselekvőképesség biológiai és jogi fogalma erősen összefügg, sőt, a jogi fogalom a biológiai fogalomból következik, de a jogi garanciákkal tompítva, hogy egy pénzéhes suttyó ne tudja a szellemi ereje teljében levő nagymamát egy jól irányzott rúgással beterelni a cselekvőképtelenségbe, hozzájutva a házához meg a nyugdíjához.

Vannak a funkcionális analfabetizmus enyhébb formái is. A napokban láttam például egy pedagógust, aki iskolai csoportot vitt repülővel kirándulásra (kérem nem ekézni szegényt a repülős kirándulás miatt, nem erről van szó), és az adott repülőgép pontos indulási helyét (Ferihegy Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2A vagy 2B terminál) csak úgy tudta megállapítani, hogy kiügetett az adott napon a 2A-ra és amikor nem találta az induló járatok között, átment a 2B-re, holott pl. a www.bud.hu oldal 2001 óta működik, ahol aznapra pontosan megadják minden járat pontos indulási terminálját (elég lett volna a gyerekkel közölni ezt az infót, vagy reggel megnézni és körbetelefonálni); egy pedagógustól elvárható lenne egy ilyen mértékű előregondolkodás.

Másrészt ugyan nyilvánvaló igen sok emberről, hogy tulajdonképpen cselekvőképtelen, mert ugyan bevásárolni, tejet-kenyeret-krumplit-húst venni képes, de a szomszédba rohangál minden hivatalos levéllel, hogy ezt tulajdonképpen mit is jelent, mit kell rá válaszolni, majd a szomszéddal íratja meg a választ is, és közben teljesen önállóan olyan mennyiségű tévét és telefont vásárol be részletre, hogy csupán a részletek, a havidíjak sima egyszerű hozzáadásával a havi fix kiadásokhoz nyilvánvalóvá válna, hogy ezt semmiképpen nem tudja majd kifizetni. (és így távlatilag ismét generált magának még néhány hivatalos levelet...)

Mert a szomszédnak is olyan tévéje meg telefonja van.

Igaz, hogy a szomszéd közel húsz évvel többet tanult, és ezért nem szalámit szeletel egy közeli boltban, hanem komoly szellemi munkát végez hangyányit több pénzért, de akkor is olyan van neki, ezért még olyanabb kell, kettő.

És Magyarországon az idézett írások szerint minden negyedik-ötödik ember, ilyen. Az emberek 20-25 százaléka.

Ezek az emberek feltehetően igen alacsony iskolai végzettségűek, hiszen pont arról szól a dolog, hogy hiába tud elolvasni egy írásos anyagot, nem érti, miről van benne szó. Innen logikusan következik, hogy az adódó konfliktushelyzeteteket nem képesek logikai, vagy más, gondolkodást igénylő módon kezelni, tehát érzelmi reakciót fogunk kapni tőlük, ami persze általában a megsértődés-visszatámadás klasszikus forgatókönyvét követi. És - mint tudjuk - nem jó kabátlopási ügybe keveredni.

Vélhetően erős hatással van a funkcionális analfabetizmusra a filmnézés, videózás, youtube, zenei tévék elterjedése, minden olyan eszközt beleértve, ami szükségtelenné teszi az olvasást. Sokan nem szeretik a feliratos filmeket sem, mert azt olvasni kell, ez öngerjesztő folyamatként csökkenti az írásos anyagok számát és minőségét. Egyre több rosszul fogalmazott, helyesírási hibáktól hemzsegő írást találni a - főleg online -sajtóban, egyre több minősíthetetlen fordítást idegennyelvű kiadványokról.

Egyre növekedni fog azok aránya, akiknek gondot jelent az olvasás, írás és számolás, mert a funkcionálisan analfabéta szülőktől nem várható el, hogy a gyermekeiknek megtanítsák a könyvek és az olvasás szeretetét.

Hogyan másszunk ki ebből a csapdából?

Szerencsés lenne egy olyan jogi-gazdasági-oktatási intézmény a funkcionális analfabéta emberek segítésére, amely - lehetőleg kötelező jelleggel - beosztja a jövedelmüket, rangsorolja a kiadásokat (először a rezsi jellegű és az élelmiszer, egyéb megélhetéshez szükséges dolgok és törlesztés) és segítséget nyújt az ügyintézésben, a hivatalos levelek értelmezésében és az azokra adott válaszokban, egyéb ügyintézési jellegű dolgokban, valamint ezt a segítségre szoruló ember bevonásával teszi, hogy ő is megtanulja, hogyan kell bizonyos dolgokat elintézni, és később egy mintát kap a felelősségteljes életvitel módjáról. Emellett bevonva az ügyintézésbe megtanítható annak módja, bevonva a levelek értelmezésébe és a válaszok megfogalmazásába valamelyest csökkenthető az írási-olvasási-értelmezési lemaradása is.

Ez valamilyen keveréke lehetne a magáncsődnek, a korlátozott cselekvőképesség megállapításának és az alapfokú oktatásnak, tarthatna bizonyos feltétel bekövetkeztéig vagy meghatározott ideig. Egészen biztos vagyok benne, hogy sok embernek segítene (és sok embernek adna munkát).