2014. már 20.

Elképzelt történet

írta: szaGértő
Elképzelt történet

Elképzeltem egy történetet.

Képzeljük el, hogy valahol szükség lesz egy emberre, aki segít a napi feladatok megoldásában, papírok, ügyintézés, számlák borítékolása, postára adás, elektronikus kommunikáció kezelése, ilyesmi. Szükséges azért, mert aki eddig végezte a feladatot, az ezzel eltöltött időt inkább produktív, fizetős munkák végzésével szeretné tölteni.

Képzeljük el, hogy jelentkezik is valaki, akinek megfelel indulásképpen négy órára a nyolcórás bér fele, képzeljük el, hogy a bizalom is megvan (előlegezve), hogy az irodában előforduló bizalmas adatok és információk nem fognak kikerülni onnan.

Képzeljük el, hogy a jelölt örül neki, mert nagyon rosszul áll anyagilag, el szeretne költözni otthonról, együtt szeretne élni élete párjával és leendő gyermekének is kéne vásárolni ezt-azt.

Innentől két irányba is szőhetjük tovább képzeletünk fonalát.

Az egyik irány az, hogy képzeletbeli jelöltünk együtt húzza a szekeret képzeletbeli munkaadójával, szorgalmasan dolgozik, együtt jobbítják a vállalkozást. Ezért, amikor megszületik képzeletbeli jelöltünk képzeletbeli gyermeke, otthonról tovább tud dolgozni távmunkában, hiszen az elmúlt néhány hónap alatt kiépült az a bizalom és egymás munkájának megbecsülése, amely ezt lehetővé teszi. Mindenki boldog, a képzeletbeli család otthonra is lelt, és ezt az otthont fenn is tudják tartani.

A másik irány annyira rossz, hogy elképzelni is nehezemre esett. Elképzelt jelöltünk elkezd agyalni, hogy itten ám dolgozni is kell, ez fárasztó, de nagyon. Különben is a képzeletbeli munkaadója se csinálná ezt ilyen kevés pénzért. Azt már elképzelni se tudja, hogy aki évtizedekig tanult, és további évtizedekig dolgozott azért, hogy a szakmájában elismert legyen, az kevéssé lehet összehasonlítani még képzeletben sem azzal, aki érettségi nélkül elvállalt egy tulajdonképpen kényelmes képzeletbeli munkát, ahol el sem képzelhető, hogy fizikai munkát végezzen, bár el sem tudja képzelni, hogyan is kéne egy borítékot helyesen megcímezni.

Elképzeli, hogy ő sokkal okosabb bárkinél, és mivel az eddigi életében az agresszív visszapofázás és a nem létező, elképzelt dolgok számonkérése hatékonyan működött, itt is menni fog.

Sőt elképzeli hogy az elképzelt főnöke el sem tudja képzelni, hogy ő hamarabb lepattanna a munkából, el sem tudja képzelni, hogy miért ne hinné el bárki, amit hazudik erről. Elképzelt hősünk nyilván úgy képzeli el a munkavállalást, hogy reggel megkapja a feladatot, délután ellenőrzik, és ha átvették, akkor hurrá, ha valamit nem vettek észre, akkor nyert. Csakhogy ő egy munkavezető-fizikai munkás kapcsolatot képzelt el, és nem egy bizalmon alapuló, hosszú távon sokkal több előnnyel járó munkakapcsolatot. Csakhogy az ilyenekért bizonyítani kell hosszú távon, ami számára elképzelhetetlen. Végülis, rövidtávú gondolkodásmóddal fizikailag lehetetlen hosszútávú elképzeléseket megvalósítani.

Ekkor fordult az elképzelt történetem rémálomba, örülök is, hogy felébredtem.

Szólj hozzá

hazugság csalás átverés képzelet rémálom munkavállaló munkamorál tisztesség