Egyre frusztráltabbak az emberek, egyre többször kerülnek elő az öklök, akár valósan, akár képletes értelemben.

Emberek szétvernek más embereket. Közlekedési konfliktus vagy aláírásgyűjtés, tök mindegy. Elfogynak az érvek (vagy talán nem is voltak) és előkerül az ököl.

Hivatalok előveszik a vitruális öklüket. A hivatal egyik ága nem fizeti ki a pénzt, ami jár, a másik ága meg beszedi, ami neki jár.

Biztonsági őrök erőből szórakoznak az emberekkel.

Akinek van egy minimális döntési joga, csak azért nehezíti a másik életét, hogy megmutassa, van hatalma.

Telemocskolják az internetet kurvaanyáddal, libsivel, zsidóval, fasisztával, egyebekkel.

Mind ugyanarról szól. Frusztrált, ideges emberek érvek híján nekimennek a másiknak, csak úgy. 

Ez a legkönnyebb, belegázolni a másikba. A nem létező szellemi fölény helyett a fizikai, verbális vagy hatósági öklükkel vernek be. Egyszer, kétszer, sokszor.

Elfogytak az érvek, elő az ököllel.

És akinek még a szövege is elég nagy hozzá, felöklözi magát valami pozícióba, harsogja a jól hangzó vélt igazságait, amiket az átlagember kérdés nélkül elhisz, a vállán viszi a trónra az önjelölt ökölharcost.

Aki majd szétveri a világot, ahogy a többi ökölharcos a szomszédait, ismerőseit és a szembejövő ismeretleneket. Mert csak. Mert úgy döntött, hogy neki van igaza. Nem kell itt érvelni, úgyis neki van igaza. Az érvek csak felbosszantják, mert nem tud rájuk válaszolni, talán nem is érti. De nem baj, van két öklöm. Vagy több is akár. Szétveri, megszivatja, porig alázza a másikat.

És az értelmes ember odébbáll, amint van rá lehetősége. Mert nem hiányzik neki a háborús légkör. Nyugodtan szeretne dolgozni, pihenni, élni.

A végén meg itt marad egy állatkert, körbekerítve, tele a mellüket verő, dühöngő gorillákkal.

Csak legyen, aki eteti őket.