2018. dec 08.

Logika, személyeskedés és tisztelet

írta: szaGértő
Logika, személyeskedés és tisztelet

A napokban - egyrészt poénból, másrészt pedig a pontos fogalmazás iránti ellenállhatatlan igénymtől hajtva - tettem egy megjegyzést egy nagyon kedves ismerősöm posztja alatt, amely ez volt:

És én csupán egy megjegyzést tettem:

Nos, elszabadult a pokol. Érkezett két, a Facebook-oldalukat vallásos üzenetekkel teleszóró picsa, akik - mivel érdemben nem tudták megcáfolni az állításomat - nem is nagyon lehet, pont olyan kijelentés, mint egy megoldhatatlan matematikai feladat megoldása - azonnal elkezdtek személyeskedni.

Voltam és hímsoviniszta fasz, mert nem szültem. De ki a tököm állította, hogy szültem? Én csak egy állítás logikai ellentmondására hívtam fel a figyelmet, kissé továbblépve a "nem lehet" és a "nem szabad" közötti, amúgy lényeges különbségen.

És jött a sortűz, ketten egyszerre.

Egy állítás logikai igaz vagy hamis volta kurvára nem függ attól, hogy egy adott szülés miként folyik le.

Máris személyeskedik.... Ott a magyarázat a szövegének az alján, csak annyit kellett volna beírni, valamivel normálisabb stílusban.. De ebből ismét az következik, hogy valamilyen kémiai anyag miatt mégsem elviselhetetlen.

Megpróbáltam megmagyarázni, kár volt.

És megint olyan érvvel jön, hogy a nők jobban tudják. Meg a tisztelettel.

Innentől kezdve nem érdemes beidézni, de elmenettem, sose lehet tudni.

Az illetők összemossák a logikát, a butaságot és a tiszteletet.

Ha pedig nincs érvük, akkor elkezdenek személyeskedni.

Pedig világos a különbség:

Ha valami matematikailag vagy matematikai logika alapján ellentmondás, akkor az ellentmondás.

Akkor is, ha tisztelem, aki állítja, akkor is, ha nem.

Jött egy olyan érv is, amikor a téma kapcsán emberi butaságot említettem, hogy nem tisztelem a nőket.

Bocsánat, de a butaságot nem tisztelem, nagyon nem. Akkor is ha egy nő a buta, és akkor is, ha egy férfi. Ha valaki buta, azt nagyon nem sikerül tisztelni, főleg, ha elvárja a tiszteletet, és nem kiérdemli.

 A tiszteletet nem lehet parancsra érezni, azt ki kell érdemelni.

Volt olyan tanárom a suliban, aki bejött, ordított, kiosztott pár pofont, és akkor csend volt. De nem tiszteltük, féltünk tőle. És volt olyan tanárom is, akinek minden órájára bementünk, és néma csendben, élvezettel hallgattuk, amit mond. Mert tiszteltük a tudását, a személyiségét és az előadásmódját.

Egy nőt azért nem lehet tisztelni, mert nő, egy nyugdíjast sem azért, mert nyugdíjas. Ez mind állapot, nem érdem. Természetesen létezik egy alap-hozzáállás egy ismeretlen emberrel szemben, aki nem tett sem jót sem rosszat velünk, de ez nem igazi tisztelet, ez a másik idegen emberrel alkalmazott tolerancia, és alapszintű bizalom. Amit baromi gyorsan el lehet rontani, de fel is lehet építeni belőle a tiszteletet.

A tisztelet nem tudásfüggő. Ismertem olyan parasztbácsit, aki nem tudott írni-olvasni, mégis egyrészt órákig lehetett vele beszélgetni, korrekt volt, igen gyorsan kiérdemelte a tiszteletet.

És ugyanígy lehet egy egyetemi professzor, aki akkora seggfej, hogy képtelenség tisztelni. Persze ő azt hiszi, hogy tisztelik, pedig csak félnek tőle, főleg a vizsgák előtt. De ha hallaná, a kocsmában hogyan beszélnek róla, biztosan nem örülne.

Azzal meg semmiképp nem lehet tiszteletet kivívni, hogy követlejük azt, főleg akkor, ha az embernek semmi oka nincs rá.

Szólj hozzá

tisztelet logika