Az ember használati tárgyai - jobb esetben - azért vannak, hogy szolgáljanak, könnyebbé tegyék az életet, nem pedig azért, hogy az adott tárgy határozza meg vagy korlátozza az életünket. Itt most nem konkrétan az autóját naponta takarító bácsiról vagy a bútoron levő bútorvédő huzatot védő huzatról beszélek, mert ezek már extrém esetek, valamilyen pszichiátriai blogban a helyük.

Lássunk példákat, úgy egyszerűbb a dolog.

Nálam időnként jön valaki elvégezni egy nagyobb lélegzetű takarítást, egyrészt mert jobban csinálja, mint én, másrészt se időm, se türelmem hozzá. Érdekes dolgokat látok azon túl is, hogy egyes cuccaimat nem találom.

A mosdónál levő egykaros (így hívják?) csap karja nekem úgy van beállítva, amilyen hőmérsékletű vizet szoktam engedni magamnak - ez takarítás után gyönyörűen középre van állítva. Szép szép, de mi a haszna?

A reklámban mostanában feltűnt WC öblítő-illatosító, az a fajta, ami rátapad a porcelánra és adagolja magát le lett sikálva, helyette beakasztós adagoló van, pedig pár nappal előtte ragasztottam oda.

A cukortartó bepakolva a szekrénybe, rajta a cukros zacskó, amiben a boltból hoztam a cuccot, minimum négy mozdulat egy kanál cukor a kávémba - egy helyett.

Az apró tárgyaim - különféle tollak, alkoholos filc, golyóstoll, töltőtoll és annak patronjai - más-más helyen voltak funkció szerint: az alkoholos filccel a DVD-re szoktam ráírni, mit mentettem rá, a töltőtollal aláírok, most egy dobozban az asztal alatt. Ja persze, kisebb a kupi, de a funkció elveszett.

Nem jelentős dolgok ezek, de egy a közös bennük: a rendet vagyis inkább a rend látszatát előrébb helyezik a funkcionalitásnál. Fél órán belül visszaáll az eredeti állapot, mert úgy használhatóbb a dolog, Ha az ilyen rendet fenntartanám, a tárgyak uralkodnának fölöttem, mert kevésbé ergonomikussá válik tőle az életem, a rend puszta látszata kedvéért.

Egy barátomnál láttam olyan hűtőszekrényt, amelynek az ajtaja úgy nyílik, hogy ha valamit ki kell venni belőle, ki kell menni a konyhából (mert a nyitott hűtőajtó akadályozza a hűtőhöz való hozzáférést), ki kell venni a dolgot, majd a hűtő ajtaját becsukva vissza lehet menni a konyhába. A hűtő ajtaját megfordítva (jobbos balos helyett pl.) 2 perc séta helyett egy mozdulat lenne a dolog.

Nyugat-Európában külön tudomány az ergonómia konyhai/háztartási változata, amelyről rengeteg írás található a neten. Láttam valamikor egy filmet, ahol a háziasszony csuklójára rögzített fényforrás mozgását rögzítették, így figyelték meg, hogy egy átlagos főzés során mennyi mozgást végez és milyen irányban.

Szerintem az a jó konyha, ahol nem kell sokat mászkálni főzés közben, mert minden kézre esik, és az a jó iroda, ahol egy helyben ülve el tudom végezni a munkámat, mert minden kézre esik. (figyelem, most nem az egészségügyi vonatkozásokról van szó - a futás munka után következik).

Ebből következően az a jó rend, ahol a rend maga nem akadályozza sem a funkcionalitást, sem pedig a rendnek magának a fenntartását.

Egyszerűen arról van szó, hogy ahogy a konyha vagy iroda  tervezését, a takarítást és a rendrakást is lehet logikusan, előrelátóan csinálni, hogy az a későbbi tevékenységet ne nehezítse vagy akadályozza, és a rendrakás következményeként ne váljunk a rend rabjaivá.

(kép forrása: http://www.azirastukreben.hu/onismereti-lakasmustra-%E2%80%93-avagy-mirol-arulkodnak-a-rendetlen-helyisegek)