A napokban volt szerencsém végignézni egy kórházi labor előtt várakozó tömeget. Kiváló helyszín annak, aki szeret nézelődni, és a nézelődése alapján levonni bizonyos következtetéseket az emberekről. Nyilván ezek a következtetések a néhány órás nézelődést követően nem feltétlenül találkoznak az alany egyetértésével, de nem is ez a cél; a nem csak embernek kell lenni, hanem annak is kell(ene) látszani - elferdített - mondás alapján, a nézelődőnek az lesz a véleménye, amit a nézelődéssel alakít ki magának.

Azt hiszem, egy régebbi hasonló posztommal ellentétben ezt a történetet időrendben érdemes áttekinteni.

07:00

Érkeznek az első fecskék. A labor ugyan csak nyolckor nyit (szerencsés esetben), de ekkor még van szék, és megvan az az érzés, hogy elsőnek lenni jó.

07:30

Elfogytak az üres helyek. Megérkeztek a járókeretes és a két bottal járó emberek, akik az eszközeiket úgy készítik a kezük ügyébe, hogy alkalomadtán fegyverként is használni lehessen. Itt vannak a különböző öltözködési kultúrák képviselői is: színes blúz-melegítőalsó kombó, papucs-rövidnadrág-póló (a rövidnadrág szigorúan terepmintás), susogós melegítő aranylánccal, ezüst sportcipővel.

Az otthonkás nénin és az ősrégi öltönybe öltözött bácsin látható, hogy megtisztelik a doktor urakat.

Van nézegetnivaló a betegszállítók környékén is; némelyikről nem lehet eldönteni, hogy ő-e a betegebb, vagy akit tol.

07:45

Az emberek kezdenek az ablak irányába diffundálni. Nem megy ő oda, csak sétál pár métert oda-vissza, és valahogy véletlenül mindig mindenki csak egy picikét keveredik közelebb az ablakhoz. Hirtelen mindenkit érdekelni kezdenek az ajtón levő feliratok, és mindenki rövidlátóvá is válik.

07:50

Bentről hangos nevetés és kávéscsészék csörömpölése hallatszik. Megnyugodhatunk: már mindenki beért, lesz rendelés.

A hétkor érkező turnus elkezd nyafogni, hogy mennyit kellett már várni, micsoda dolog ez.

 07:55

Az ablaknál tömörülés, mintha égne a ház és ott lenne a vészkijárat. Szigorú tekintetek minden arcon. Többen rájönnek, hogy teljesen felesleges volt 7-re jönni, itt közelharcban dől el a sorrend.

08:00

A feszültség egyre nagyobb, egyéb esemény nem történik. Se egy ajtó nem nyílik, se egy pofon nem csattan el: vihar előtti csend.

08:10

Ajtó nyílik, tömeg megindul. Fehér köpenyes Ursula szigorú hangon tesz rendet: Először az elkészült leleteket osztja ki, utána a kórházi beutalósok következnek, és csak a végén a háziorvosi beutalóval. A sűrű tömeg hátrébb kullog, a székről előrejönnek, akik eddig is tudták, hogy nem érdemes küzdeni.

Elkezdődött a mai műszak is.