2014. nov 07.

Nyugdíjasok a postán

írta: szaGértő
Nyugdíjasok a postán

A napokban úgy alakult, hogy reggel, 5 perccel nyitás előtt értem a postára. Állt már ott 8-10 ember, szemre egytől egyig nyugdíjas, közülük egy feltapadva a bezárt bejárati ajtóra, hogy tuti ő legyen az első.

Mindjárt fel is merült bennem az első kérdés, vajon hova sietnek? Ennyien?

No de sebaj. Azzal most ne törődjünk, hogy a 08:00-ra kírt nyitási időpont egy szigorú határt jelöl, amely szerint ezen időpont előtt tilos kinyitni a kapukat, ezt már megszoktam. A fizetési határidő is azt jelenti kicsiny országunkban, hogy a határidő előtt tilos utalni, feltehetőleg ez a határ, ami után szabad. meg persze az üzletek zárórája is azt jelenti, hogy addigra kitakarítva a bolt, a személyzet átöltözve rombol kifelé, mintha a záróra időpontja után nem nyílnának az ajtók.

A posta kinyitott úgy öt perccel a hivatalos időpont után, és elkezdődött a rali. Egyszemélyes ajtón nyolcan be egyszerre, bár a tapadós már az ajtóval együtt bezuhant.

Szemmel láthatóan három ablak volt nyitva, ugyanis három ablaknál hiányzott a táblácska, hogy "kérjük fáradjon a másik ablakhoz". A háromból egynél már ott ült a postahivatali dolgozó, egynél még feltehetően a kávékavargatás üzemmód mehetett, egy meg nyilvánvalóan üres volt, ő nyitotta ki a bejáratot, és éppen kászálódott össze a roham után.

Ebből következően a teljes csapat felsorakozott a működésre kész ablaknál. Én szép kényelmesen beálltam az ajtónyitós ablakához, mert ő legalább láthatóan közelített a munkahelyéhez.

Időközben megérkeztek a későn jövők is, felduzzadtunk olyan 15-20 főre, mire elkezdődött az előadás. 

Az előadásnak meghatározott koreográfiája van, három ember levelet, csekket ad fel és sorsjegyet vesz, a maradék meg méltatlankodik:

"Bezzeg amikor nem volt számítógép, sokkal gyorsabban ment.."

 "Amikor a kórházban vótam a tüdőmmel..." (hát, nélküle bajos lenne...)

És ekkor történt a tragédia: az ajtónyitós embernél kifogyott az öntapadós bélyeg nyomtatójából a csík. Már eleve feketeseggű lettem addigra, mert amikor felismerték, hogy én jöttem be utoljára és az ablaknál állok, már probléma volt a felmenőimmel, de amikor ráadásul elfogyott a csík... Vissza kellett állniuk a másik sorba, pedig pont most érkeztek mögém. Ráadásul ők már fél órája álltak a kapuban. (ki volt írva, hogy nyolckor nyit, nem tudsz olvasni?) Ekkor felerősödtek az informatika hiábavalóságára utaló, félhangos mondatok, az alkalmazott rokonainak emlegetése.

Nem értem őket. Ott van az egész nap, jó az idő, szinte tavasz van, a posta nyolctól este hatig nyitva, és sietnek.

Én már megtanultam: csak a lúzer siet, a fontos embert megvárják. :)

Szólj hozzá

posta nyugdíjas rohanás tolakodás