Egy régebbi posztomban (http://szagertoivelemeny.blog.hu/2014/11/07/mihez_kepest_185#c25016777) már volt szó a nyugdíjasok sebességéről és időbeosztásáról.

A napokban egy helyi nagyobbacska boltba ugrottam be valami kaját venni, mert látszott, hogy nem lesz rá időm napközben. Volt nálam látványpékséges izé pár darab, meg fél liter tejes valami. Az egészre kellett várni vagy 10 percet, mert az eladók között szemmel láthatóan hatalmi harc dúlt, aminek a tárgya éppen az volt, hogy ki vesz észre engem, akinek oda kell csoszognia és kimérni a mintegy 15 deka pogácsát. Ennek következtében ilyen akkurátusan polcra rakott félliteres vizeket és ilyen pontosan szeletelt párizsit még nem látott a világtörténelem.

Na, túl voltam a dolgon, a vesztes kimérte a cuccot, ballagok a pénztár felé. Ott egy tele kosár mellől egy nyugdíjas néni elügetett vissza valamiért, és megbízta a kosarát, hogy álljon sorba helyette. Ez egyébként rendszeres, csak azt lenne jó tudni, hogy a kosár okos, vagy a benne levő intelligens mosópor vezényli a projektet.

Tehát adva van egy teli kosár, aki sorban áll, másodikként, egy vevő, aki már fizet, és én, két tétellel, pár száz forint értékben. A fizető vevő végzett, hátranézek, mert mennék már, amikor érkezik az intelligens kosár gazdija, túllépve a megengedett sebességet, és csikorogva fékez a kosara mellett, aminek következtében végig kell statisztálnom a szatyorbapakolás, az aprókeresgélés és a kibicegés összes fázisát.

Valahogy a nyugdíjasok csak akkor gyorsak, ha valaki elől egy pozíciót el kell foglalni - apró pici napi győzelmekre gyúrnak biztos.

Hogy jön a képbe az odafigyelés? ha nyugdíjasunk egy elegáns gesztussal előreengedett volna, ő 30 másodperccel később kezd hozzá a halaszthatatlan otthoni teendőihez, nekem meg nem lenne miről írnom. ;)

Ja, és minden reggel fél nyolc körül történt, amikor sokan időre mennek, dolgozni.