Pirított ribanc
Hadházi László címbeli kifejezése jutott eszembe a plázacicákról ma reggel.
Szép napos reggel, munkaszüneti nap, az időjárásjelentés szerint 33 fok, napsütés várható.
Ekkor megjelenik a Facebook helyi, kisvárosi csoportjában egy fontosnak tűnő kérdés:
NYITVA VAN BÁRMELYIK SZOLI A VÁROSBAN?
Húbazmeg. Augusztusban. 33 fokban. Szoli.
Jöttek is a jótanácsok azonnal, hogy napozzon, az ingyen van.
Meg a magyarázat is.
Ha napozik, basztatja a 3 éves gyerek, nem bír ki egy órát.
Cicacmica, ha csinálsz valami értelmeset a kertben, mondjuk füvet nyírsz, összegereblyézed a hulló növényi tetemeket, összesöpörsz, egy három éves gyerek szívesen segít, jó játék ez neki. Ha szoliba mész hova teszed? felakasztod a fogasra? Vigyáz rá valaki? Nalátod, ha napozol, ugyanaz tud vigyázni rá akkor is.
A szoliban egyenletesen sül le.
Ja a grillcsirke is, mert forgatják. De ha csinálsz valami értelmeset, minden irányból érni fog a nap. Igaz, fárasztóbb, mint a picsádat mereszteni a szoliban, de fogadjunk, hogy olcsóbb is és egészségesebb is. Mindjárt nem kell fogyitablettát se venni.
És sorban a hasonló kifogások. Mindjárt be is kapcsolódott az összes kolléganő, lehülyézve a többieket.
Nem értem. Műszempilla, műköröm, műmell, műszemöldök, műnap. Ezer év múlva baromira fognak csodálkozni a régészek, hogy teljesen egyben vannak a műnők, akiket eltemettek, nem rohad egy porcikája sem.
Csak az agya, de azt már életében elkezdte.
Igazi nő nincs is már?
És még a smink íze is baromira szar.