A vendéglátásban különös matematikai szabályok uralkodnak. Egyrészt a kettő meg kettő az inkább öt, mint négy, valamint az anyakönyvvezető jobban tud összeadni mint a pincér (lásd: éttermi fogyatékos).

Most egy májusi rendezvény büféjének ártábláját szeretném jobban megvizsgálni.

Megnézem, mennyit számolnak az egyes összetevőkért. Természetesen semmi gondom nincs azzal, ha valaki nyereséget termel, hiszen az a célja, csak a logikát szerettem volna felfedezni a dologban.

Nézzük tehát:

Sima lángos 250 forint. Nem is drága.

Fokhagymás lángos 270 forint. Ebből következik, hogy egy kenésnyi fokhagyma 20 forint.

Fokhagymás tejfölös lángos 350 forint. Azaz, egy adag tejföl 80 forint.

Sajtos tejfölös lángos 450 forint. Tehát a csipet sajt 100 forintba kerül.

Mindenes lángos 450 forint. A MINDEN INGYEN VAN.

Sima hamburger 450 forint, sajtos hamburger 500 forint. Ebből következik, hogy a hamburgerben feleannyi sajt van, mint a lángoson. :)

De ha a sima lángos 250 forint, és a sajtos-tejfölös 450 forint, akkor a sajt plusz tejföl 200 forint. De az előbbiekből tudjuk, hogy egy adag tejföl 80 forint, egy adag sajt pedig 100 forint, ami összesen 180 forint.

Emlékeim szerint a kereskedelemben a nagyobb mennyiséget jutalmazni szokták kedvezménnyel, nem pedig felárral büntetni...

De ez csak egy egyszerű puffogás és kötözködés, mert a kereskedő olyan árat ír ki, amilyet akar, a vevő meg attól vásárol, akitől akar. 

Már ha van másik árus.