Adni jó.

Kapni is.

És a kettő nem függ össze. Az ember ad annak, akinek adni akar, és normális esetben nem vár el semmit érte. Azért ad, hogy annak, aki kapja, örömet szerezzen.

De kapni is jó, örülni annak, hogy a másik kitalálta, mi tenne igazán boldoggá.

Ez az egyensúly nagyon fontos, biztosítja, hogy a különböző emberi kapcsolatok hosszú távon fennmaradhassanak, és rengeteg örömet okozzanak.

Ehhez ismerni kell a másikat, tudni kell, mik a vágyai, és akarni kell, hogy megvalósulhassanak. Nem működhet az egész egyoldalúan csak nagyon rövid távon. Ki kell irtani az önzőséget magunkból, a cél nem az én, hanem az ő.

Manapság nagyon kevés helyen látom ezt működni, és a tegnapi nap csodája volt, hogy megtapasztalhattam, vannak olyanok, akik magas szinten művelik a másik feltétel nélküli szeretetét.