Én is szeretek bulizni, koncertre járni. Az ilyen eseményekkel együtt jár pár sör, egy kis pálinka, egyebek.

Viszont életemben soha nem fordult elő, hogy ne tudtam volna, hol vagyok.

Ma reggel, amikor álltam ki a kertből, odajött egy srác, és megkérdezte, hol van a Ferenc utca.

Kérdeztem, milyen városban, mert itt nincs.

Mondta, hogy a XVIII. kerületben.

Nézem, alig hiszek a szememnek: egy szál alsógatyában, mezítláb, hajnali ötkor, Gyömrőn. Fogalma sem volt, hogy hol van, talán még azt sem sejtette, merre járt estétől reggelig.

Idáig nem szeretnék soha eljutni, és nem is fogok. Tudom, mikor elég.

Ez a srác nem tudta, és nagy szerencséje van, hogy nem a búvárok találták meg a tóban.

Valahol elhagyta az összes ruháját, pénzét, igazolványait, és elveszetten kóborolt a nagyvilágban.

Remélem, a riasztott rendőrök segítettek neki felismerni, hogy ki ő és hol van.