Két bonyolult szó. Sokan nem értik. Vagy nem akarják érteni.

Az emberek különbözőek. Ha valaki másként él, mint én, az vagy tetszik nekem, vagy nem. A tolerancia ott kezdődik, hogy ha nem tetszik, nem zúdítom a nyakába, éppen elég baja lehet anélkül is.

Ne akarjunk megváltoztatni senkit, mindenki úgy él, ahogy a legjobban érzi magát. Mi is. De attól senkinek nem lesz jobb, hogy a frusztrációnkat mások nyakába zúdítjuk. Inkább próbáljuk megérteni, vagy egyetérteni.

Még inkább igaz ez akkor, ha egy számunkra fontos emberről van szó. Tudomásul kell venni, ahogy élni szeretne, és minden lehetséges módon támogatni kell. Ennek jutalma a bizalom, a barátság és a szeretet. 

Megfigyeléseim szerint a tolerancia és az intelligencia kéz a kézben járnak, aki mást kritizál napi 24 órában, az a véges szellemi kapacitását nem a saját boldogulása szolgálatába állítja, hanem az elrontott élete okát keresi. És ha valakinek a gondolkodásmódja kellően kifinomult (mert van mivel gondolkodnia), a saját boldogulásáért fog küzdeni.

Meg azokért, akiket szeret.