"Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, adj hatalmat neki."

(Abraham Lincoln)

Mindenkinek van hatalma valamennyi. 

A portás (bocsánat, humán input-output manager) valamilyen szinten eldöntheti, kit enged be. vagy ha azt nem, akkor hogy kinyitja-e neki az ajtót, vagy küzdjön meg vele.

A tanár eldöntheti, milyen jegyet ad a diáknak. 

Az önkormányzati ügyintézőn múlik, hogy az ügyem egy nap alatt vagy hónapok múlva intéződik el.

Van, aki a munkaköréhez tartozó hatalmat arra használja, hogy az ügyfél ügyfélnek érezze magát, másoknál az ügyfél azonnal tudja, hogy ő egy utolsó senki, örüljön, hogy él, és különben is.

De a hatalmat akár behelyettesíthetjük pénzzel is, ugyanaz a helyzet. Egyesek az utolsó háromezer forintjukból odaadnak kettőt, ha kell, mások a háromezer milliárdból sem adnak egy fillért sem.

Szerintem a hatalom és a pénz csak kifelé felerősíti az illető valódi jellemét, amikor eljut arra a pontra, hogy meg akarja mutatni ki ő, vagy már nem érdekli, hogy mások látják a valóságot.

És akkor látható, mennyit is érnek valójában.