Nagyon érdekes cikket találtam ma.

A cikk címe: A sérelmek viszonosságának apró trükkje.

Ugyan más apropóból elemezte a dolgot, de a lényege általánosságban is érvényes:

"A reciprocitást többnyire az emberi viselkedésnek azt a szinte automatikusan működő sajátosságát írja le, hogy a társas együttélés során kapott jeleket és gesztusokat viszonoznunk kell. Legyen szó egy mosolyról, köszönésről, ajándékról vagy szívességről —az esetek többségében pontosan tudjuk és tesszük a dolgunkat a viszonosság szabálya szerint. Azonban van a reciprocitásnak egy különös válfaja, a sérelmi reciprocitás, ahol felborul a harmonikus szimmetria. A sérelmi reciprocitás működését úgy érthetjük meg legjobban, ha két embert állítunk egymással szembe és arra kérjük őket, hogy pont akkora erővel – finoman – üsse meg az egyik a másikat, amekkorával az előbb a másik ütötte meg az egyiket. Itt a szemet szemért fogat fogért ősi elvének működése biztosíthatná a kooperációt. Ám nem biztosítja, mert nem így működünk. Miként a bibliai időkben, itt is abból fakadnak kalamajkák, hogy míg a saját ütéseink erejét gyengébbnek képzeljük, a minket ért ütések erejét, saját sérelmeinket szisztematikusan túlbecsüljük.

Ennek következtében nagyon hamar az elfajulás spiráljában találjuk magunkat."

Azaz, az emberek mindent viszonoznak, a mosolyt, az ajándékot és a pofont is. A csúnya az a dologban, hogy a pozitív dolgokkal ellentétben a sérelmeket nagyobbnak éljük meg, mint amekkorák valójában, ezért - ahogy a fent idézett részben is írva vagyon - a pofonok egyre nagyobbak lesznek, míg végül öldökléssé fajul a dolog.

Ezért nem működőképes a szemet-szemért és a vérbosszú elve, mert a fájdalom és a megaláztatás mindig annak fáj jobban, aki kapja, és ezért nagyobb mértékben fogja viszonozni (vagyis megbosszulni). Amit meg a másik fél fog lényegesen fájdalmasabbnak találni, mint amit előzőleg adott. Ekkor beindul a "pofonspirál", és már senki sem tud leállni.

Nem tudom, hogy lehetne központilag szeretetet szítani gyűlölet helyett, biztosan van nálam okosabb aki tudja.

De amíg nem kerül elő, csináljuk mi magunk.

Elég hozzá napi pár mosoly.