Nem túl régen tagja vagyok egy nagy egyesületnek, ahol nemrégiben választás volt.

Megismertem pár embert a kampányból, egyeseket személyesen is, másokat csak az írásaikból. A dolog lezajlott már majdnem el is felejtettem.

Pár napja az egyesület valamelyik zárt fórumán valaki feldobott eladásra pár bútort, nagyon olcsón. Jelentkeztem az egyikre, megegyeztünk, és mivel igen súlyos darab, megszerveztem a szállítást. A második napon hívtam az emberünket, mikor tudok menni.

Azt mondta, már eladta másnak.

Nosza rajta pár telefon, lemondani a szállítót. Igen kellemetlen volt a helyzet.

Nem értem, manapság a szóbeli megegyezésnek, az adott szónak semmiféle súlya nincs? Kibírt volna két napot az a pár ezer forintja. Vagy ha nagyon hiányzik, elküldtem volna.

Akkor néztem a nevét, az egyik elnökjelölt volt.

Még jó, hogy nem rá szavaztam.