Rendszeresen felbukkannak Facebook megosztások, amelyben a talált igazolvány gazdáját keresik.

(a fenti képen én takartam ki az igazolvány számát, és a tulajdonos aláírását. a nevet ugyan kitakarta az eredeti posztoló, de az aláírást elfelejtette)

Nagyon jó dolog, ha valaki veszi a fáradságot, hogy más elveszített dolgait visszajuttassa a tulajdonosának, de ezt is ésszel kell(ene) csinálni.

Gyakran megjelenik a fotókon a tulajdonos minden személyes adata, amely adatokkal simán vissza lehet élni. Ezért tanácsos azokat a közlés előtt kitakarni, mert különben nagyobb bajt okozhatunk, mint amennyit a segítségünk ér.

Ha valaki technikailag nem tudja megoldani, és mindenképpen közzé akarja tenni a fotót, kérjen segítséget, bármelyik tíz évnél idősebb gyerek simán megoldja a problémát.

A másik - ennél is nagyobb - gond az, hogy gyakran olyan igazolványok fotóját rakják ki, amelyen rajta van a cím. Tehát egy darab konkrét dolgot egy konkrét címre kellene eljuttatni. Ennek nem az a megfelelő módja, hogy jól megosztom, sőt kérem, hogy osszák tovább, hadd lássa egymillió ember. Az ilyen dolgokkal be kell ballagni a postára, és fel kell adni az ismert címre, lehetőleg ajánlott levélben. Ha erre nincs valakinek kerete, adja le a rendőrségen vagy az önkormányzaton, ők majd megoldják. Vagy tegyen bele egy kis cetlit a borítékba, hogy léccilécci küldd el a postai költséget, mert kajára kell.

Általánosságban, ha sok embert akarok elérni, mondjuk egy zöld-sárga csíkos, fogatlan cápát keresek, akkor megosztom, hátha eljut az információ olyan emberhez, aki pont egy zöld-sárga csíkos fogatlan cápát szeretne eladni.

De ha egy konkrét tárgyat egy konkrét címre kell eljuttatni, akkor posta, futárszolgálat, busz, villamos, bicikli vagy séta, a távolságtól és az anyagi lehetőségeinktől függően.

Meg ezek szerint a szellemi kapacitásunk függvényében is.