Egyre több olyan kijelentést olvasok a közösségi oldalakon, hogy valaki büszke arra, hogy nem érti a matematikát vagy bármely más természettudományt, és milyen jól elvan.

Nem érti a Pitagorasz-tételt, de egy pénztárosnak nem is kell, a pénztárgép még összeadni is tud.

Sose használta egyik kémiai képletet sem, és semmi baja nincs.

Sőt, kibukott az iskolából, és most diplomások főnöke.

Nyilván van ilyen eset is pár ezer. De az a sok millió, aki tanult, nem zizeg, hogy tanult, csak a kőbunkók büszkék arra, hogy ők kőbunkók.

A tanulás nem (csak) azért fontos, hogy valami tudja, mit jelent az emszercénégyzet, vagy hogyan kell megoldani egy másodfokú egyenletet. A tanulás arra való, hogy egyrészt az embernek legyen egy alapműveltsége, tudja, ki az az Arany János, vagy ne fossa össze a bokáját, ha dihidrogén-oxidot akarnak itatni vele. Másrészt a tanulással az ember megtanul tanulni. Elsajátítja azt a képességet, hogy ha valahol, bármilyen munkahelyen vagy közösségben új ismerettel kerül szembe, azt hogyan kell minimum megérteni, esetleg a használatához szükséges mértékben megismerni.

De nem, egyre több ember hirdeti hangosan, hogy ő ilyeneket nem tud. Sőt nem is akarja megtanulni, mert marhaság, soha nem fogja használni.

Sajnálom őket, sok érdekes dologról fognak lemaradni. Majd csodálkozva elkapcsolnak az ismerettenyésztő műsorokról is, mert alapszinten sem képesek felfogni, amiről beszélnek. Nézik helyette a ZS kategóriás csihipuhi filmeket, a sztárjaikat a valóságshow-ból választják, még a végén herét is vasaltatnak.

Nem azt mondom, hogy mindenki járjon egyetemre, nagy szükség van kőművesekre, autószerelőkre meg egyéb tudású, jó szakemberekre is. De neki sem árt, ha nem csak bambán néznek ki a fejükből, amikor nem arról folyik a szó, hogy hogyan kell felhúzni egy falat vagy kicserélni az olajat.

A tudomány - és ezzel együtt a világ - fejlődésének az alapja a tudomány, és a környező világ megértésének az módja, nem az alapszintű tudás - és ezzel együtt a tanult emberek - elutasítása.

Persze ha nem akarja megérteni a világot, lehet vegetálni is. lehet olvasás helyett lakodalmas zenére üvöltözni, lehet színház helyett kocsmapultot támasztani, mint ahogy Párizsban az Eiffel torony megmászása helyett is lehet bőrtáskát venni, mert azt látja majd a rokonság is (ezt konkrétan láttam egyszer).

Pedig az összes tárgy, amit használ az autótól a mikrosütőig, a mobiltelefontól a tévéig mind a tudományos kutatás eredménye.

De azt azért csak megérti, hogy szerencsésebb, ha az orvos veszi ki a vakbelét az analfabéta utcaseprő helyett.