Történt egyszer, hogy valakinek nagyon beteg lett a gyereke, és elvitte az ügyeletre.

Amikor odaért látta, hogy gáz lesz, mert az asszisztens családjával egy régi jogi ügy miatt egyszer komolyabb konfliktusa volt.

Már nem is csodálkozott, hogy annak ellenére, hogy ők voltak egyedül  váróban, több, mint tíz percet kellett várni az orvosra, de közben hallani lehetett, hogy hosszasan beszélgetnek. Mint utóbb látszott, az asszisztens valószínűleg röviden - és hamisan - tájékoztathatta az orvost a sztoriról, mert az azzal nyitott, hogy rámordult a gyerekre, hogy pont annyira utál itt lenni, mint ő.

Az egész viselkedéséről az sugárzott, hogy nem elég, hogy felébresztették,, de az volt a célja, hogy az embert megszégyenítse vagy kiakassza.

Pedig azért kapja a fizetését, hogy dolgozzon, nem azért, hogy aludjon.

Ha pedig valaki egy éjszakai orvosi ügyeleten dolgozik, képesnek kell lennie arra (is), hogy a múltbeli személyes ellentéteket otthon hagyja, főleg, ha az azért alakult ki mert ő vagy valamelyik családtagja elkövetett valamit.

De ez egy ilyen kicsinyes ország. A bolhaméretű hatalommal is vissza lehet élni, és az ember nagyságát pont az mutatja, ha nem teszi. A kis emberek apró szemétkedései rombolják az egész ország hangulatát, amolyan szemet szemért üzemmódban. Mindeni belerúg a másikba, ha teheti, ahelyett, hogy eleresszen egy mosolyt, ami rendbe teheti mindkettőjük egész napját.

Különösen igaz ez abban az esetben ha a sértődés oka - mint ahogy ez az orvosnak látszó tárgy is bizonyította - csupán az, hogy dolgozni kellene.

Nem pedig bosszút állni azokon, akiken segíteni kéne.