Erőből, egyenlőtlenül
Csöngött ma a telefonom.
Egy hatóság embere hívott, akiknek elvégeztem egy munkát, átadtam, leszámláztam, és a számla 30 napos fizetési határideje is lejárt már.
Azért hívott, hogy tudja, lejárt a számla, és ahhoz hogy ki tudják fizetni, kell küldenem egy nyilatkozatot, hogy lemondok a késedelmi kamatról.
Mert ellenkező esetben nem áll módjukban fizetni.
A csúnya az a dologban, hogy nem ez volt az első eset.
Az említett hatóság, amikor valamiért pénzt szed be, és az ember késik, durván megbünteti az embert. De ha ő késik, akkor előre le kell mondani az ilyesmiről, különben nem fizet.
Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, de szívesen elbeszélgeték vele a jogszerűségről, a zsarolásról és esetleg a kedves édes anyukájáról is. Hogy jól van-e.
Mert ha legközelebb nekem kell majd fizetnem, és megírnám ugyanezt, akkor valószínúleg elhajtanának, jó messzire.
És ez nekem nagyon nem tetszik.