Elektronikus aláírás személyesen
Eljött az idő.
Lejárt az e-személyin az elektronikus aláírás két éves érvényességi ideje.
Jött az email is, figyelmeztetett. Nosza rajta, hosszabbítsuk meg.
Tehát a felállás a következő. Van egy ügyfélkapu-azonosítóm, amit úgy kaptam meg, hogy személyesen azonosítottak a kormányhivatalban, személyi igazolvánnyal. Van továbbá egy (még pár napig érvényes, de érvényes) e-személyihez tartozó elektronikus aláírásom, amellyel ha elektronikusan aláírok valamilyen iratot, az annyira hiteles, hogy ennél hitelesebb már nem is lehet.
Gondoltam tehát naivan, hogy besurranok az ügyfélkapun, rákattanok valamilyen linkre, amit úgy hívnak, hogy elektronikus aláírás meghosszabbítása, esetleg aláírom a dokumentumot az érvényes elektronikus aláírásommal, és kész.
Na persze.
Lehet tippelni, mi kell a hosszabbításhoz?
Igen, személyesen meg kell jelenni az okmányirodában. Két azonosított elektronikus elérés birtokában. Adót bevallhatok vele, egy halom ügyet intézhetek, mindig elhiszik, hogy én vagyok.
De most nem. A jó öreg szabadság-sorbanállás-személyes ügyintézés mesebeli hármasa a nyerő.
Az okmányirodában jött a következő csavar. Nem azt kell választani, hogy "személyi igazolvány" a sorszámkiadó totemoszlopon, hanem azt, hogy "ügyfélkapu". Holott gyakorlatilag semmi köze hozzá, legalábbis sokkal kevésbé, mint a személyi igazolványhoz, hiszen az tartalmazza az elektronikus aláíráshoz szükséges chipet.
A személyi igazolványnál a hölgy (hölgy?) arra a szóra, hogy elektronikus aláírás, nézett, mint analfabéta az államvizsgán.
Másodikra sikerült megfelelő emberhez kerülni, aki pár perc alatt elintézte a dolgot. Kinyomtatott egy taliga papírt, amit alá kellett írni. Kézzel.
Így működik ma Magyarországon az elektronikus aláírás. Személyesen, tollal. Fél napot elvéve az életemből.
Végülis elektronikus, nem?