Az ember, mint faj az evolúció során a felemelkedését, a világ urává válását az eszének köszönheti. Nem gyorsabb, mint bármely más élőlény, nem erősebb, nem is nagyobb. Csak okosabb. A gondolkodás tette az emberi fajt azzá, ami most.

Sajnos egyre erősödik a világban az agresszió és a kegyetlenség, sok példa látható az erőszakos, gátlástalan és kegyetlen emberek gazdagodására, társadalmi pozícióba kerülésére. Mivel ezen tulajdonságok mellé nem (annyira) szükséges a gondolkodás, elmondhatjuk, hogy ezeknek az embereknek általában nem erősségük az intelligencia.

Elképzeltem magamban az elkövetkezendő pár ezer év evolúcióját annak függvényében, hogy az okos ember (homo prudens) és a buta, de gátlástalan, erőszakos ember (homo importunus) mennyire különül el egymástól.

Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a buta ember kiirtja az okos embert, mert sajnos a jelenlegi világban a pénz az úr, akinek nincs pénze és nincs hol laknia, az előbb-utóbb éhen hal. A kegyetlen ember pedig nem fog segíteni. Tehát, buta barátaink egyedül maradtak, és - mivel a technikai eszközök fejlesztésére, gyártására és karbantartására nem futja a szoftverükből - lassacskán visszajutnak abba a pozícióba, ahol az őt körülvevő egyéb életformáknál gyorsabbnak és erősebbnek kellene lenniük.

A másik lehetőség az, hogy az okos ember és a buta ember szép lassan külön-külön fajjá válik, külön életterekkel, ami idővel megnöveli a szellemi különbségeket, és kasztrendszerré alakul, eleinte felsőbbrendű ember - alsóbbrendű ember viszonyként, később esetleg felvehetik a csimpánz jelenlegi pozícióját is.

Viszont a második esetben nagyobb az esély az emberiség fennmaradására.