Valahol olvastam, hogy az olyan emberekkel, akik a szemet szemért elvet, vagy az erősebb kutya BASIC elvet előtérbe helyező környezetben nőtt fel, azzal fölösleges logikát és érvelést alkalmazni, mert az ilyen közegben felnőtt embereknél a nyugat-európai, tolerancián alapuló, kompromisszumot kereső viselkedés a gyengeség jele, és csak erősíti az agressziójukat.

Ez az illető társadalmi és szellemi helyzetétől függően kapával-ásóval történő támadásban, rendszeres feljelentgetésben, folyamatos kibaszócskában nyilvánul meg, vagy ha hatalma van, akkor durvább dolgok is bekövetkezhetnek.

A gond az, hogy az ilyen emberek csak az erőből, a pofánvágásból értenek, de más szemmel tekintenek az általuk elkövetett szemétségekre, és más szempontból az ellenük, védekezésképpen végzett tevékenységre. Konkrétan, amit ők csinálnak, az természetes, mert nekik minden jár, ami meg az ő érdekeinek kívül esik, az szemétség, amit meg kell bosszulni.

Az egyik leggyakoribb ok, amikor egy normális egymás mellett élés köcsög üzemmódba vált, a segítség, vagyis annak elmaradása. Megfigyeltem, hogy ha valakinek hosszabb ideig és/vagy nagyobb mértékben nyújtunk segítséget, először ezt természetesnek kezdi látni, és elvárja. Ha a segítő kéz előbb utóbb elfárad, vagy elfogy a segítség anyagi vagy lelki alapja, esetleg a segítő ráébred, hogy kihasználják, abba fogja hagyni a segítést. És ilyenkor jön a sértődés, mert a segítség nélkül lényegesen nehezebb az élet. Ha a segítés egyik lényeges formája a pénzkölcsön volt, akkor dupla a baj, mert nem csak a bevétel csökkent, hanem a lecsökkent bevételből még törleszteni is kell.

 Ilyenkor gyakorlatilag minden esetben aki a segítséget kapta (és aki a segítségre valamilyen okból érdemtelenné vált), átmegy köcsögbe. Beleköt mindenbe, valótlanságokat terjeszt, feljelentget, ellopja a kutyakaját, és az eddig jól működő automatizmusok is megállnak: nem viszi ki vagy hozza be a másik kukáját, ha az elfelejtette, elvesznek a levelek, az üzenetek, púp nő a kutya fején, megsérül a macska. Minden, ami a másiknak árthat.

A köcsögök fantáziája kimeríthetetlen.

Nem fogják fel, hogy csupán az eredeti állapot állt helyre, sértésként élik meg, hogy ami eddig "járt", az már nem jár, és ez bosszúért kiált.

Ez a bosszú bár rendkívül bosszantó, az általa elért győzelem csak látszólagos, úgy néz ki, mintha apró győzelmeket aratnának, de a végén vesztesek lesznek. És nem fogja őket senki sem sajnálni, mert addigra mindenki rá fog jönni, hogy parazitákhoz nem érdemes túl közel kerülni, mert belefúródnak az emberbe, és megpróbálják szétrágni a lelkét, az anyagi helyzetét és a jó hírét is.