Mint minden vicc, nem teljesen igaz, de jó oka van annak, hogy terjed.

Történetek terjednek az ügyvédek trükkjeiről, a nyertes vagy a vesztes szemszögétől függően a zseniális vagy szemét húzásairól. Amelyik húzás az egyik félnek szemétség, az a másik szempontjából zseniális.

Pont úgy, mint ahogy az, hogy valaki forradalmár vagy terrorista, kizárólag attól függ, hogy győzött vagy vesztett.

Idézet egy 2012. májusi cikkből:

"Budapesti ügyvédektől kértek tanácsot az inkognitóban lévő adóellenőrök Tanácsot kaptak, számlát nem. A mulasztó ügyvédek a bírságon kívül utólagos adóellenőrzésre is számíthatnak."

(forrás: http://ado.hu/rovatok/ado/lebuktak-a-szamla-nelkul-dolgozo-ugyvedek)

Ahogy a fentiekből és egyéb újságcikkekből hírekből látható, az ügyvédek megítélése nem egyértelmű. Végülis a jog ismerete és a jogszerűség határán való lavírozás jól jövedelmezhet.

Csakhogy ami egy ügyvéd nyeresége pénzben - és a védencének nyeresége években - annak árát valahol valaki kifizette. Az ügyvéd pénze nem közvetlenül a nyomdából érkezett (remélhetőleg), hanem azért valaki megdolgozott. És ettől a valakitől elvették, ellopták, vagy más módon megszabadították tőle. Ezért tudott a védenc fizetni. Ha jobban meggondoljuk, egy év sitt fokozattól függetlenül és nagyon egyszerűen nézve egy év keresetkiesés, amit ha csak minimálbérrel számolunk is egy millió forint fölött van. Ha pedig valakinek jó ügyvédre van szüksége, (és ezen a ponton ki szeretném jelenteni, hogy nem gondatlanságból elkövetett kisebb dolgokra és közlekedési balesetekre gondolok) az feltehetően jobban keresett, mint egy minimálbéres eladó a Mekiben. Tehát megéri neki a "megtakarított" évekért évenként pár milliót kifizetni. És valahol az is érthető, hogy egyik fél sem forszírozza túlságosan a számlát: adózni se kellemes belőle, és az se jó, ha megkérdezik a vádlottat, honnan volt a zsé.

Jó lett volna ha ez a morál nem terjedt volna át az egyszerű embernek végzett munkára is, ahol például cégalapítás címén egy előre elkészített társasági szerződésbe az új cég adatainak a bemásolásáért és fél óra ügyintézésért 100 ezer forint körüli összeget kérnek, egy sima felszólító levél 10 ezer forint (és hónapokig kell könyörögni, hogy írja is meg), és ezek után többszöri kérés ellenére sem hajlandó számlát adni, a végén azzal a megjegyzéssel állít ki egy számlát, hogy ha tudta volna, hogy számla kell, kétszer annyit kér.

Ezek az összegek persze nem garantálják a precíz és hibátlan munkavégzést, azt külön meg kell fizetni, ahhoz olyan ügyvéd kell, aki erre is képes, de az harmincszor ennyibe kerül. Óránként.

 És az eset fel sem bosszantott volna, ha ugyanennek az ügyvédnek a diplomázó kislányát nem oktattam volna ingyen pár óra hosszat az EXCEL és WORD rejtelmeire.

Itt látható a tisztesség hiánya, a jogszerűség és a etikusság közötti hatalmas szakadék, és az egyetemi végzettségükből adódóan az egyszerű emberek fölötti hatalom megszerzéséből fakadó gátlástalanság.

És mindjárt értjük, miért jelennek meg ilyen viccek.