Van, aki a karját és a hasát edzi kockásra, van aki az agyát.

Nem kétséges, hogy kifelé melyik mutat jobban, a kigyúrt agy a boncasztalon sem szebb, mint az alig használt.

Rövid távon nyilvánvalóan az, akinek az a munkája, hogy pakol, emelget, fúr, farag, fűrészel, kívánatosabbnak tűnik. Amíg le nem ül vele beszélgetni valaki.

Hosszú távon az a szerencsésebb, ha a használt munkagép röntgen, CT vagy számítógép. Mert az agy edzése fejleszti a gondolkodás, a problémamegoldás és a hosszú távon való gondolkodás képességét is, míg ha valaki egy korongecsettel vagy láncfűrésszel tölti a mindennapjait, és a nyolc óra munka után leül egy sör mellé, soha nem szakad ki a munkáltatótól és a minimálbértől való függésből, és ez frusztráltsághoz, a pénz miatt idegességhez, és végső soron akár családon belüli erőszakhoz is vezethet.

A hosszú távon gondolkodó ember arra is figyel, hogy a szeretteinek meglegyen a normális bevételi forrása akkor is, ha ő már nem tud tenni érte semmit, a rövid távú gondolkodásra ez nem jellemző, kizárólag az a prioritása, hogy minimális erőfeszítéssel meglegyen a minimálbére, és fusson belőle sörre pálinkára és cigire.

A gondolkodás minimalizálása alkalmassá teszi az embert arra, hogy egyetértsen a jelenleg fejlődő fasitszoid rendszer gyűlöletre épülő ideológiájával, ami rövid távon jelentős előnyöket hordozhat magában, de a történelemkönyvek lapjain majd meg kapja a magáét.

Igaz, hogy az őt már kurvára nem fogja érdekelni.

És valószínűleg tiszta maradt a lelkiismerete is. Mert sohasem használta.