Az unatkozó vénasszonyok.

A bejáratnál tolakodnak, hogy elsőnek érjenek be. Elsők akarnak lenni befelé, kifelé, a ruhatárnál és a büfénél.

Amikor elkezdődik az előadás, hangosan magyarázzák egymásnak a poénokat, félperces spéttel röhögnek rajta, ha megunják, tök más témáról kezdenek beszélgetni. Csupán a körülöttük levő harminc-negyven embert zavarja a dolog.

Hátranézek, nem érti, mi a tök van. Pofázik tovább.

Kifelé is első akar lenni, biztosan sürgős dolga van, akciós a farhát.

Szerencsére nem rajtuk múlt, hogy jó volt az előadás.

Csak azt nem értem, minek járnak színházba, művelődni?

Ez rajtuk már nem segít.