A kerekítés legfontosabb szabálya
Ma reggel egy pékségben jártam, ahol a legtöbb áru az évek óta szokásos marketing trendeknek megfelelően 99 vagy 199 forintba kerül.
Persze tökmindegy, hogy 200 vagy 199, csupán az emberek tudatában jelenik meg olcsóbbként. Egészen addig, amíg öt darabnál kevesebbet veszünk.
Nos, ma és hat darab 199 forintos terméket vettem, és a pénztárgépbe az eladó lazán beütötte, hogy 1200 forint.
És ő nézett bambán, amikor reklamáltam, hogy nem annyi.
Mondhatjátok, hogy ne rágjam a szart, öt forint semmit sem ér. De egyrészt vannak az elvek ugye, meg ha kiszámoljuk, hogy ezer vevőt átvernek öt forinttal, az már ötezer. És ötezer forintból elég sok sört lehet venni.
A pénztárgépek meg úgy működnek, hogy automatikusan kerekítenek öt vagy tíz forintra. De ha elkövetem azt a - boltosok által kellőképpen utált - disznóságot, hogy bankkártyával szeretnék fizetni, akkor nem kerekít.
És itt tényleg nem a szarrágásról szól a történet, hanem a korrektségről és a pontosságról. Öt-tíz forintért nagyon nem éri meg, hogy a vevő legközelebb máshova menjen, főleg, ha az eladó arcán látszik az is, hogy a pokolba kívánja az összes vevőt az összes pénzével együtt.
A kerekítés legfontosabb szabálya tehát, hogy ne tedd.
És ha még mosolyognak is mellé, akkor minden rendben van.
