Tisztelet
Sokat panaszkodnak a tanárok, hogy nem kapják meg a kellő tiszteletet.
Nem csak a tanároknál gond ez, sok más embernél is.
Nos, szerintem a tiszteletet, legalábbis egy részét ki kell érdemelni.
Mondom a példát.
A napokban vittem a gyereket felvételizni, reggel 8-tól este 6-ig óránként hat gyerek volt beosztva. Mi megnyertük a reggel 8 órát, ezért már 7:50-kor ott szambáztunk a tetthelyen. Nem is illik késni, nem is szeretek késni, és utálom, amikor egy későn jövő emberre kell várni.
8:25-kor belibegett az igazgató, bement az igazgatói irodába, és 8:40 körül (gondolom, addig kávézott), kijött, és közölte, hogy technikai probléma miatt csúsznak, türelmet.
Semmi elnézést kérek, vagy ilyesmi.
Be is szólt valaki hátulról, hogy bedöglött a vekker? Mert az technikai probléma. Lenne.
Innentől kezdve a dirinek nulla volt a respektje, és meg is érdemli.
Persze a másik oldal az, hogy - ha valaki nem ad okot az ellenkezőjére - adjuk meg neki a tiszteletet. Amíg be nem bizonyítja, hogy nem méltó rá.
Nos, történetünk igazgatója bebizonyította.
Innentől kezdve ne sírjon, hogy nem tisztelik.
