Nagyjából egy hete megfordult a világ.

A gyerekeket hazaparancsolták, és a pedagógusok online fogják őket oktatni. azok a pedagógusok, akik világéletükben krétás kézzel írták be a jegyek a gyerek ellenőrzőjébe. Na jó, most már van online Kréta is, de a mentalitás, a megszokások és a rutin semmit se változtak.

Ahogy látom a fejleményeket (egy online oktatásról szóló nyocvanezresre duzzadt csoportban) ezren ezeféleképpen értelmezik a dolgot.

Van akinek az az online oktatás, hogy emailben elküldik a tanulnivalót, és apuka meg anyuka oldja meg, hogy a gyerek megtanulja. Mások meg megtalálták a különböző platformokat, élőben látható, amint magyaráznak, még arra is találtak megoldást, hogy amit egy hete a táblára rajzolt, azt most online rajzolja, és a tanulók látják.

De ez a kisebb rész.

A tanárok jó része frusztrált, mert megfordult körülötte a világ. Egy olyan közegbe kényszerült bele, ahol a gyerek a profi és ő a kezdő, az elektronikus kommunikáció világába. A fent említett Facebook-csoportban számos olyan jelentkezőt láttam, akinek három napon belüli a Facebook-regisztrációja, és amíg a tizenéves és fiatalabb gyerekek számára a facebook már elavult, ők lelkes vagy kevésbé lelkes kezdőként csöppennek bele, és olyanoktól kell nagyobb mennyiségű tudást felszedniük, akikek éppen tanítani szerettek volna.

Ez a helyzet sok pedagódusban komoly frusztrációt okoz,akasztják a hóhért.

Pedig a 21. századi ember nagyjából olyan helyzetben van, mint amikor pár száz évvel ezelőtt kezdett terjedni az írástudás a szélesebb tömegeknél: evolúciós hátrányba került az analfabéta. Jelenleg a digitális analfabéta kerül igen gyorsan evolúciós hátrányba, és a vírus okozta helyzet ezt még jobban kiemeli.

Reméljük, sokan észlelik, hogy le vannak maradva, és most jelentős rutint szereznek, csökkentve a lemaradást.